"A tanár dolga..."

" A tanár dolga, hogy tanítson, a lelkemen valamit javítson" (Ismerős Arcok)


A haladó észt csoportban, a már legalább egy éve az észt nyelvvel foglalkozó diákok között, kissé el vagyok veszve... És mivel  kudarc-siker függő tanuló vagyok, a teljesítményem, az órai élményeim alapján formálódik.
 Tehát: valamit tudok = kis sikerélmény = kis önbizalom = jobb eredmény (ráadásul kisebb erőfeszítéssel). Fordítottja: valamit rosszul mondok/ írok = kudarc (még akkor is ha senki nem rója fel) = inkább csendben maradok állapot...
Múlt héten 217 szavas esszét hoztam össze (észtül- ész nélkül :P)  kb 1 óra alatt elég nagy lelkesedéssel. Eredmény: pff sok hiba. Tegnap este jött egy e-mail: Nem olvastam el....
Az e-mail tartalma észtül: Holnap Dolgozat!
Reggel belépek a terembe 5 másik diákkal együtt. Tanár: Tere, Tere! Tere Eszter! (Én meg: Na ez meg mi???!!!) Mosolyog, örül, hogy milyen szép esszéket adtunk le. Az órán az esszékkel kapcsolatos feladatok kérdések. Esztike kedve javul, még kérdezni is mer...
Óra vége előtt fél órával: "Nii! Väike test! -Ma, ja -da infinitiiv ja väike imperfekt."
 Esztike kezd berosszulni, mert gőze sem volt róla... Jól van még nincs veszve semmi a -ma és -da infinitív jó barátaim, na de a múlt idő kérem szépen... én észtül még csak a jelenbe kapaszkodom, hiába tűnik szebbnek, jobbnak, egyszerűbbnek a múlt... :P (ezt most nem nyelvtanilag)
Eredmény: okosan szépen, amit tudok beírom, és nagy mestere vagyok a dolgozat, tanár által írott részeiből a különböző feladatok közötti összefüggések felfedezésének. Azonban Drága, ez édes kevés! Állapot: masszív passzió...
És ekkor lép közbe a tanár, hogy a lelkemen valamit javítson. A dolgozat leadásakor a keserű arcomra néz és megkérdi észtül, hogy honvágyam van-e? Erre én, mint a masszív passzió állapotában leledző, aznapra az észt nyelv csodájából kiábrándult diák fejével, értetlenül visszakérdeztem angolul, hogy MI??? És tudjátok totál megértem azt a diákot, aki egyszer benyel egy tanártól egy rossz jegyet és utána csak romlik, romlik a helyzet, mert a diák begubózik és nem mer, aztán később már nem is akar.
Na és ekkor kell jönnie annak, hogy: " A tanár dolga, hogy tanítson, A LELKEMEN VALAMIT JAVÍTSON" És az én észt tanárom megtette. Mikor leadtam a dolgozatot, azt kérdezte, hogy honvágyam van-e? Mire én (bizalmatlanul): Nooo!!?? És erre kezembe nyomott egy Palya Bea válogatás CD-t. Az a bizonyos esszé a hobbikról szólt. Tudta, hogy éneklek... és javítani akart a lelkemen... és végül lehet, hogy F-t kapok erre a dolgozatra, de a következő órára is ugyanazzal a lelkesedéssel fogok készülni, mint ahogyan az esszét írtam.