Az általában úgy szokott lenni, hogy jól beriogat az időjárás jelentés, hogy hú de jaj de hideg lesz... aztán akár hideg, akár nem, Te fázol, mert azt mondták, hogy hideg van.
No, Észtországban a következőképpen élem meg ezt a hú de jaj de hideget:
Úgy kezdődik, hogy jaaaj hát Észtországba mész?! Hát ott aztán jól lefagysz majd...
Ezért aztán más országokból szintén ide "tévedt" diáktársaimmal együtt, mintegy fordított, tudatos elgondolás mentén, igyekeztünk adaptálódni. Az adaptálódás érzékeletetésére, csak egy kis momentum: Tegnap röhögtük szét magunkat, hogy egy augusztus végi képen ugyanazt a téli kabátot viseltem, mint, amit most. Ergo: augusztusban még majd meg fagytunk, most meg lereagáltuk, hogy ja hoppá, az milyen meleg is volt!? Hát minek is "pazarékolásztam" azt a jó időt a télikabátomra... :P :) (Azért a kis ködmönke alá avászkodott a kabátkának mostanra...)
No és a következő level (szint) A Kesztyű Kérdés. Akik ismerik a kisebb nagyobb lökettyűimet (kettyű hahaa kesztyű... ) azoknak mondom, hogy nálam a kesztyű kérdés az a banánnal vetekszik. Azaz kell-e kesztyű, hasznos é vagy sem. (A banán hasznos! Ott nem ez a kérdés... de ez egy másik téma...) Szóval én novemberig amondó voltam, hogy nekem nem kell kesztyű, bármennyire is csábító, vagy amennyire csábító éppen ezért olyan visszataszító is a hipszter beütésű, jaj de cool (cool=hideg :P ) vagyok két ujjas kötött kesztyű... No de decemberben kesztyűre adtam a (kéz)fejem... Két ujjas, egyértelműen, mert lelki szemeim előtt lebegett gimis némettanárom oly impresszív előadása az ötujjas kesztyűben izoláltan, szépen lassan megfagyó ujjakról, meg amúgy is...
Egy ideig boldog is voltam vele, szépséges is meleg is... Na de jött a mínusz tizenöt és visszatértek az aggályaim. Tehát ha egyszer olyan hideg van, hogy így is úgy is lefagy a kezed, akkor meg minek már! Sőt a veszély csak fokozódik azáltal, hogy a kétujjasban ökölbe tudod szorítani a kezed, melegen tartás gyanánt, hogy aztán azt érd el vele, hogy nem ökölbe zárni, hanem kinyitni legyen nehezebb, amint melegbe érsz... Továbbá óriási veszélye, hogy, amikor elvágódsz, akkor nem a tenyereden, hanem az ujjaidon fogsz a jó öreg reflexeidnek köszönhetően landolni.... no már most a jégen az ökölbe szorított kezed, tested pehely súlya alatt oly gyönyörűen ropog szerte-szana-széllllllyel, mint ahogyan azt szeretted volna az egész szegfűszeggel, amikor mézes kalácsot sütöttél és por állagú szegfűszegre lett volna szükséged.
Ellenben a popókérdésnél popopozitívum, hogy úgy be, le, fel, át, össze, vissza van fagyva, hogy nem érzel semmit, amikor elvágódsz.
És ami a legjobb az egészben, egész nap csak egyszer kell mosolyra derülnöd, utána garantáltan odafagy a gyönyörűen, minden bőrhibádat elrejtően kipirult arcodra... Na ez az oka, hogy amióta ilyen hideg van, mindenki somolyog Tartu havas utcáin.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése