Éppen egy álmomat élem, vagy talán csak álmodom: idegen (mostanra már ismerős idegen) országban, ezelőtt még oly messzinek tűnő országokból jött korombéliek között próbálgatom magam, nyelvtudásom, próbálgatom a többieket, a családom, próbálgatom, kóstolgatom a világot, ételekben, illatokban, vörös borban, zenében, csillámló hóesésben, cseresznye illatú dohányfüstben...

És akkor, mint Nyilas Misi, pakkot kaptam odahazáról. (Előző este az otthon illatáról esett néhány szó, amiket aztán nagy csend követett.)
Édesanyám gondos kezei szép csomagot készítettek. Benne minden, amire csak vágyni tudsz: csupa szeretet, gondviselés. Zene és könyv. "Aki elindul, annak útravaló kell." ( 7 éves  gyermek szájából, a kapott könyv soraiból idéztem) Schaffer Erzsébet: Káprázat az élet.
Első írás, amit mohón olvasok: Ne add fel az álmaidat...! Először mohón, aztán, ahogyan az minden igazán jó dologgal lenni szokott, lassítasz, mert húzni akarod, nem akarod, hogy vége legyen, ugyanakkor, a vége azt is jelenti, hogy az egész ott van már benned, kereken, és mehetsz tovább is, immáron másképpen. Újraolvasod, de az már egy másik élmény lesz, más szemekkel, más szívvel teszed.

Az írás, mint minden Schaffer történet, az életről, létről, de nem a csak lenni létről, hanem az élt létről... aki ismeri az írásait tudja, mit szeretnék ezzel a kusza mondattal... aki meg nem, az meg kapjon kedvet hozzá, hogy utána ilyen összekuszált mondatokkal is képes legyen, néhányak számára érthető érzéseket kifejezni.

Egy család, egy sokat utazó, mert utazni, és haza térni szerető apa, gyermekek és egy (mint ahogyan az lenni szokott) erős, biztos hátteret nyújtó anya. "Hogy mi az emberben ez a vágy: menni. Nehéz megfogalmazni... mintha megszólalna lelkedben egy harang. (...) Hív, hív és neked el kell indulni. Ez valahonnan a gyerekoromból jön, és ha az ember igazán őszinte magához, ezek a hívások megmaradnak, ha megmeri élni őket." (szintén a kapott könyv ugyanazon történetéből, az apukától)

Tudjátok (vagy hát nem is tudom, hogy mindenkinek van-e ilyen) van az az érzés, amikor valami dolgozik benned, de nem tudatosul hosszú ideig, hogy mi az csak, amikor tudatosul, akkor jössz rá, hogy jéé ez már régóta motoszkál bennem. Tavalyelőtt ilyen volt az éneklés hiánya számomra, ami csak aztán nyárra tudatosult bennem. Most ilyen az én gyermekkoromból, nekem megmaradt "hívások". Ittlétem alatt, többször jöttek fel bennem emlékek, folklór estekről, kis gyermekként szüleimmel és barátaikkal késő estig tartó nagy beszélgetéseken való szundításokról, hasfájós, hányingeres buszozásról, hegy megmászásokról, furcsa ételekről, illatokról, szúrós takaróról... és megannyi, megannyi történésről.

Utazásokról és hozzánk utazókról.

És most élem az álmom, álmodom az életem, élem az életem és álmodom mostani és következő álmom.

Következő álom...

Mielőtt eljöttem otthonról néprajzos társaimmal és egyik tanárunkkal, vonaton hazafelé Regölyből (Újszkítia), fogalmazódott meg bennem az eramus kapcsán, hogy talán azért is szeretnék kicsit távol lenni az országomtól, otthonomtól, mert nagyon nagyon szeretem, és ha másutt leszek, még jobban szerethetem, olyat is megláthatok, amit az utazás nélkül nem. Schaffer Erzsébet mottója: "Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk." Ez most egy kicsit olyan, hogy "elveszek" magamtól valamit, "elveszem" magam valamitől egy időre, hogy utána még erősebbre fűzzem a kapcsolatot. Édesapám ajánlására: Balázs Ferenc Rög alatt. Idézek belőle: "Az én igazi utazásom akkor kezdődött meg , amikor a világjáró út porát leráztam magamról, (...)." És mint ahogyan az az újraolvasott könyvvel van, majd otthon ülve, visszatekintve más lesz az itt létem.

A Schaffer könyvből olvasott első történet az otthonommal szomszédos Zalába, de ha már olyan közel, engem Vasba repít. A Vasi dombok: zölden, aranysárgán, vagy büdös de gyönyörű repce sárgán (Vera nővéremnek egy fintorgó kacsintás: emlékszem, mikor Te voltál Brüsszelben és írtam egy sms-t, hogy virágzik a repce... :) ), őszi feketén, vagy téli fehéren. Írásomat megkezdve vasi népzenét hallgatok: Csík Vas megyei népdal, régi lakodalmas csárdás Szombathelyről, s ha emlékezetem nem csal a beregszásziak Vasváron életre hívott Dorottyájában is bent volt ez a zene.
S ha már Dorottya, s ha már Beregszász, hát kell-e még magyaráznom, hogy hány és hányféle élmény, hatás ért kisgyermekként, aminek most egy  észtországi elmélkedés, emlékezés az egyik eredménye...