Ablakunk alatt egy parkoló van. Kb. 10 cm hó már minimum leesett. Nagyon szép és még mindig esik.
Néha nehéz, főleg reggel, hogy "jaaaj most ki kell menni a hidegbe", de odakint mindig rájövök, hogy ez igen csak nekem való. Szeretem a havat, ahogy kipirul mindenki a hidegben, az a jóleső érzés, amikor bemész egy meleg helyre és lassan felengedsz...
Az ablakból már perecek óta nézem, ahogyan egy apuka tanítja apró sítalpakkal a kislányát síelni. Arra gondolsz, hogy milyen jó volt, amikor te is olyan kicsi voltál és édesapád téged is mindig kivitt szánkózni, nem volt baj ha fáradt volt munka után, de vitt téged és a testvéreidet. Anyud meg otthon várt valami finomsággal, meleg kakaó vagy tea...
És akkor megláttam egy emberkét, az apuka és kislánya mellett egy kukában turkált. Szinte már majdnem beleesett, annyira próbált találni valamit. Végül talált valami falatnyi kis ennivalót, aztán elment...
Az apuka és kislánya még mindig kint játszanak...
Nekem most ez az első gyertyám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése