Tudjátok, van az a szitu ( :P ), amikor elkéstek az oskolából és nem tudjátok, hogy melyik teremben van az órátok....
Igen, nem tudod, mert amikor a koliban már a liftnél vagy, eszedbe jut, hogy visszamész megnézni, melyik teremben lesz órád. Igen ám, de nem tudsz visszamenni a szobádba, mert a folyosó ajtó bezárult mögötted, te meg persze pont aznap veszítetted el a törött "ajtó-nyitó" kártyádat, valahol a szobád és a lift közötti kb 7 méteren.
 Aztán rohansz a suliba, azon gondolkodva, hogy hány kávéról kell lemondanod, hogy megspórold az elveszített kártya árát.
 Beérsz a suliba és nyugtázod, hogy "jaaaaj az a mexikói srác is arra az órára jár, amire én", szóval követed... Igen ám, de pont aznap a mexikói srác ellen is összejátszott az univerzum és késésben van, no meg persze nem tudja, hogy melyik teremben vagyunk ma.... aztán csak megtalálja az ember... vagy nem :) de ez utóbbi lehetetlen, mert itt annyira lelkiismeretesen ki van írva minden az ajtókra, hogy megtalálod, hol van az órád. ;)
 1:0 ezért a Tartu Ülikool-nak PTE-vel szemben!
 (Nagyon-nagyon rendben ki van írva minden infó: ki a tanár, hány személy van az órán, mettől meddig, stb. )

És igen! Igaza van Balázs Gézának: http://www.balazsgeza.hu/?p=1227, miszerint az ajtókon üveg van, amin benézhetsz, mielőtt feltépnéd, a neked nem megfelelő terem ajtaját.  Édesanyám ajánlására már tavaly találkoztam ezzel az írással, de most el tudjátok képzelni, hogy mennyire más szemmel olvasom újra, és hogy miként nyer értelmet a szemiotika oly nagyra becsülése, vagy a zöld domb, vagy a tiszta jelző.... meg az egész... és amit még magam hozzá tudok már tenni....és amit talán ti is hozzá tudtok tenni a blog miatt... :)
övé, enyém, tiéd, MIÉNK, neki, nekem, neked, NEKÜNK,  érte, értem, érted, ÉRTÜNK...  ért ed?? :)