Werner

Jáááj, hát a Wernernek szentelnem kell egy bejegyzést! :D
A Werner egy kávézós, sütizős, meg egyébként étterem szerű hely is. No de persze én egyértelműen a kávéért járok oda (meg néha süti :D ).
Azt tudni kell, hogy volt olyan napunk, hogy enni semmit nem ettünk, de vagy háromszor voltunk a Wernerben kávézni. Azt is tudni kell, hogy ez azért is  lehetséges, mert itt Tartuban beülhetsz egy kávé mellé akár három négy órára, vagy egész napra is. Senki nem fog zaklatni, hogy távozz, max azért zaklatnak, hogy leülhetnek-e az asztalodhoz, mert máshol nincs hely. Ilyenkor csak annyi, hogy mosolyogsz és azt mondod: Palun! :) az észtek meg úgy örülnek, hogy külföldi diák észtül gagyok, hogy csak na! :)
Illetve van egy kis belső udvara is a Wernernek, ahonnan nyílik egy antikvárium is.
 Jaaaaj és nagyon vicces és egyben kicsit gusztustalan is a következő:
Tehát azzal kell kezdenem, hogy Tartu tele van kányákkal. De tele tele! Több van belőlük itt, mint galamb Pécsett!!! És hatalmasak! És hangosak! No és amikor kb 3. hete voltunk itt, és kora hajnalban buszra mentünk, mondtam a többieknek, hogy itt hajnalban nem csivitelnek a madarak. Hol vannak a pici madarak? Pécsett hajnalban mindig olyan hangosak tudnak lenni, úgy szeretem!! (jaaaj de szeretem :) )
Na és erre mondják, hogy tényleg! Ők sem hallják a kicsi madarakat, mindig csak a kányákat. Na ennyiben maradt a dolog. No de aztán, két hete kb, az első alkalommal, amikor a Wernerben voltunk, megtaláltuk a "kis" madarakat. A belső udvarban ugyanis tiszta dagi kis madarak cápázzák a kint ülő vendégek süteményeit. Annyira vicces, amikor az asztalon marad egy morzsás tányér, jönnek a madarak, és az üveglapon olyan poén, ahogy csúszkál a pici lábuk, miközben küzdenek a sütemény morzsákért.
Szóval ez a mi csoda Wernerünk, az egyetemmel szemben! :)